Fridrich János Fényírdája Kiállítóhely - Szentes

Fridrich János Fényírdája Kiállítóhely bemutatása

Fridrich János, az edelényi születésű fényíró mester 1905-ben építette fel az egykori Görög Udvarban napfény-fotográfiai műtermét. Miskolci, kassai és szombathelyi vándorévek után a Hertzl-Hegedűs-féle piactéri műteremben volt segéd, majd mestere halála után azt vezette tovább “Hegedűs utóda”-ként. Már kisinas korában kiütközött képzőművészeti hajlama, és egész életében jó közepes amatőr szinten rajzolt és festegetett is. Művészi ereje a fotográfia kompozíciójának megrendezésében rejlett. Különös tehetsége volt a hatásos apró részletek megválasztásában is.

Koszta József és Lakos János Pál festőművészeknek amolyan házi-fényképészévé lett, s mint ilyen nagyon közel került a Kecskeméti Művésztelepet alapító Révész Imréhez és művésztársaihoz is. Műtermének vendégei közt Rudnay Gyulát, a vásárhelyi festők közül Tornyai Jánost és Endre Bélát említhetjük. Szentesen szinte kizárólag ő foglalkozott műtárgyak közvetítésével, képzőművészeti menedzseléssel. Kiváló szeme volt a helyi szobrászok, Koncz Antal és Örkényi Strasszer István munkáinak fotografikus elismertetéséhez is. Sorozataiban kiemelkedő helyet foglal el a Benczur-, Iványi Grünwald-, és Lakos-féle műtárgyfotók sorozata.

Fridrich műtermében – mint ahogy arra már utaltunk – a város művészei és amatőrjei rendszeresen találkoztak. Az 1908. évi kamaratárlatát Joó Béla festőművésznek rendezte be. Ezt ábrázolja a műterem főfalán lévő ősfotográfiából nagyított fotó-poszter is. A villanyvilágítás kezdete előtt az üvegaknás, fényudvaros műhelyben kiváló minőségű zsáner- és csoportképeket készített. Laboratóriuma is az udvarról tükörrel “belőtt”, ablakában óriási kondenzor-lencsékkel párhuzamosított fénynyalábbal működött. Alapszerszáma egy 90 cm képátmérőjű, egyedi készítésű, álló fakamera és egy szintén fából épített fali projektor voltak. Szerszámai cserélhető lencséivel a felvételi fényutat minden torzítás nélkül rekonstruálhatta a nagyítás munkamenetéhez is.

Óriási fakameráját szekérre rakva még a századforduló előtt készített szabadtéri felvételeket (pl. nagygazdák tanyáiról, aratásról, cséplésről, legelésző nyájról, stb.), melyeket több irányú felvételezési technikájával akár mérőképeknek is tekinthetünk. A megrendelők kérésére anilin festékkel színezett óriási tájképeket (fotó-posztereket) is “festett”. A fényudvar lambériáján a nagytőkei Piti-tanya külső és belső képét láthatjuk a közös kacsaúsztatóval, és a betakarítás-cséplés időszakában egyik képből a másikba átvezényelt egész háza népével.

Fridrich János 1880-tól gyűjtötte a magyar és német nyelvű fotográfus-szakirodalmat. Fennmaradt szakkönyvtára 450 kötetből áll, művészeti könyveit gyermekei és unokája a családi hagyatékban őrzi. Majd minden fotografikai eljárást kipróbált, de különösen a drámai hatású képmódosító eljárásokat és a különböző nyomatokat kedvelte. Papírképeinek míves kereteit is maga préselte. Gép- és műszerparkját folyamatosan modernizálta, a villanó magnézium, majd a villanyfény bevezetése után is inkább a természetes szórt fénnyel operált. A hosszabb megvilágítások miatt alkalmazott vasból való fej- és kéztámasztó állványai, napfény-másoló fakeretei, képfelület-módosító “szatináló” hengerei, és teljes laborfelszerelése képezik az ipartörténeti bemutatóhely berendezését. Míves retus asztalainak valamennyi kis kézi szerszáma látható az állandó kiállításban.

Modern kézi kameráival jelen volt a város nagy eseményein. Rendszeresen fényképezett a piacokon, iskolákban, esküvőkön, templomokban is. Megörökítette a város jellegzetes középületeit, de a tanyák világát is. Még a cigánysorra is szívesen járt, onnan a festőművész barátoknak hozott élő-fényképeket egy-egy beállított vagy ellesett jelenetről. Koszta József valamennyi festményét üveglemez-negatívra rögzítette. Néprajzi felvételei között páratlan művészi értékűek is akadnak. A műterem falán ezekből láthatunk állandó mozaik-ízelítőt úgy, ahogy ezek darabjai a múzeumi gyűjteményekbe bekerültek.

Mindhárom leányát fotográfusnak tanította, később a segédei, majd követői lettek. Massányiné Erzsébet apja műtermében folytatta az ipart 1985-ig, majd 1989-ben az épületet a Megyei Közgyűlésnek ajánlotta föl. Rágyánszkyné Katalin leánya a Horváth Mihály utcában rendezett be önálló műtermet, legkisebb leánya Ida, Tokácsli Lajos festőművész felesége, pedig több pótolhatatlan értékű családi relikviát és dokumentumot adományozott a múzeumnak. Ezek között kb. 20 db felvevő kamera, 15 db másoló- és nagyító gép, speciális retus-asztalok, lámpák, és korabeli laboratóriumi berendezések is vannak a részben eredeti bútorok környezetében. A gyűjteményt jótékonyan egészíti ki a Horváth Mihály Gimnázium régi fizika- és kémia-szertárának Calderoni-féle ívfényes projektora, dianézője és filmvetítője, valamint a régi rajz-szertár művészettörténeti oktató dia-képanyaga.

A Koszta József Múzeum iparművészeti- és helytörténeti emlékhelye.
A kiállítóhelyen 2015-ben nyílt meg az "Egy fodrászdinasztia - Biár" című kiállítás.